A Művészeti iskola büszkeségei

Az idei tanévben ismét két fiatal - Ábrahám Mátyás és Domján Blanka - döntött úgy, hogy a zeneművészeti szakközépiskolában tanul tovább. Nehéz, küzdelmekkel teli, de ugyanakkor egy nagyon szép pályát választottak maguknak. Megkértük őket, írjanak néhány sort magukról, hogyan jutottak el eddig az elhatározásig.

Első hangszerem egy furulya volt, amit anyu szobájában találtam. Elvonultam vele és családom „nagy örömére" egész nap fújtam megállás nélkül. Ezek után anyukám soron kívül beíratott a zeneiskolába. Egy évig furulyáztam Gál Zsófi tanár néninél. A záróvizsgán meghallottam a klarinét hangját, ami nagyon megtetszett. Ekkor elhatároztam, hogy én is megszeretnék tanulni klarinétozni.

2008 őszén kaptam először klarinétot a kezembe. Vastag István tanár úr mutatta meg az alapfogásokat, és azóta is ő a „mesterem". Kezdeti lelkesedésem után hamar rájöttem, hogy hangszeren szépen játszani nem is olyan egyszerű. Az órákra szívesen jártam, de az otthoni gyakorlást már hanyagoltam. Bevallom, szükség volt szüleim unszolására. Közben bekerültem a Szalai Krisztián által vezetett Utánpótlás Zenekarba. Ez már érdekesebb volt. Tetszett, hogy kezdünk „igazi" zenét játszani.

mi érdekel jobban: a fényképezés vagy a zene. Pista bácsi 2011-ben meghívott a Mórahalmi fúvószenekarba. A péntek esti próbák, a szép zenék, a jó társaság, a bulik, a kirándulások meghozták a kedvemet. Ettől kezdve egyre szívesebben és egyre többet gyakoroltam.

Ahogy többet és többet fújtam naponta, kitisztultak a hangok, egyre szebben szólt a hangszer, és ez boldoggá tett. Megszületett bennem a végleges elhatározás, hogy ami engem leginkább érdekel, az a zene. Ebben tudom legjobban kifejezni magam, ezzel szeretnék foglalkozni. Kemény egy-másfél év van mögöttem. A délutáni foci, TV helyett én klarinét, szolfézs órákra és zongoráspróbákra jártam. Keményen készültem a felvételi vizsgára, a versenyekre. Megérte. Várakozással telve tekintek a következő évek elé. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de a zene mindig velem lesz. „A zene ott kezdődik, ahol a szavak ereje elvész."
Hálámat szeretném kifejezni tanáraimnak, akik végig türelmesen támogattak: Vastag Istvánnak a hangszeres oktatásért, Gál Zsófiának és Tanács Istvánnénak a szolfézs-tanításért és Dobiné Farkas Jácintának a zongorás kíséretért.