E-mail küldése Instagram oldalunk
Nem értékelt

A mórahalmi vásárban bukkantunk rá a múlt egy különös darabjára – ezt olvasták a nők 1971-ben

Fél hét után még az árusok is csak pakoltak, nyolcra már parkolóhely sem maradt. Mi addigra megtaláltuk a mórahalmi vásárban azt a kincset, amilyen még sosem akadt a kezünkbe. Az Asszonyok 1971. februári száma a címlapon két mosolygó nővel csalogatott, odabent pedig már a szovjet ötéves terv is előkerült.

Nem sokkal napfelkelte után érkeztünk a mórahalmi vásárba, szemlátomást túl korán. A vásár olyan, mint a főzőverseny vagy a falunap, kétféleképpen lehet elrontani, ha túl korán érkezünk, vagy ha túl későn. Fél hét után az árusok még éppen csak kipakoltak, mi pedig már nekiláttunk a kincskeresésnek. Legalább addig sem fáztunk egy helyben.

A mórahalmi vásár fél hétkor még csak ébredezett

Az egyik árustól megkérdeztük, hová lett a hajnali tömeg. Azt mondta, régen valóban kora hajnalban jöttek az emberek, mert a ruhától a munkaeszközön át a csirkéig itt lehetett mindent megkapni. Ma már szinte bárhol beszerezhet az ember bármit, a vásárba inkább nézelődni, szórakozni és enni járnak. Ehhez pedig vasárnap már nem kell hajnalban kipattanni az ágyból.

Hogyan akadályozza meg a puskázást egy német könyv? Most is összefutottunk Bánhidy Zoltánnal, az ásotthalmi Bedő Albert erdészeti iskola kollégiumi nevelőtanárával. Egy fákról szóló német nyelvű könyv mellett megtudtuk tőle, miért érdemes megvenni. Ha a diáknak fel kell ismernie egy fafajt, ebből ugyan nem puskázik. Kivéve persze, ha perfekt németül. Akkor legalább az egyik tantárgyból már jól áll.

Mit olvastak az Asszonyok 1971 februárjában?

A főlelet egy könyvesdobozból került elő. Az Asszonyok magyar nyelvű, 1971. februári számában a moszkvai Pravda nyomdájáról is közöltek riportot. Néhány oldallal odébb pedig olyan fontos és színvonalas tudnivalók vártak ránk, amelyek nélkül eddig szemlátomást hiányos volt minden vasárnapunk.

Levelek a szovjet nőbizottság postájából

A szovjet nőbizottság postájából A szív parancsára címmel válogattak. Az egyik levél így kezdődött.

Tolmácsolják a vietnami nőknek, hogy szolidárisak vagyunk velük.

Egy válaszlevélből a szolidaritás pontos súlyát is megtudhattuk.

Nemrég 1500 kg cukrot és 1719 kg élelmiszert kaptunk Önöktől.

Dagesztánon át az ötéves tervig

Ugyanezen az oldalon harsogott a felszólítás.

Szabadságot a dél-koreai hazafiaknak!

A lap a halálra ítélt Im Jen Szuk ügyéről írt, és idézte a politikai foglyok szabadon bocsátását követelő felhívást. A Dagesztáni Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság ötvenedik évfordulójára készült riport szerzői a hegyi virágoktól jutottak el a fúrótornyokig és a villamosvezetékekig. A kötelező jó hír sem maradt el.

A köztársaság dolgozói határidő előtt teljesítették ötéves tervüket.

Városiasodott vidékiek és a városias városiak egy helyen

Nyolcra aztán megérkeztek a vasárnap kényelmesen felkelő, városiasodott vidékiek és a városias városiak. Megtelt élettel a vásár, parkolóhely már egy szál sem akadt, és még mindig baromi hideg volt. Mi ekkor már hazafelé tartottunk abban a biztos tudatban, hogy tudjuk, milyenek voltak az 1971-es asszonyok. Legalábbis a februári szám alapján.

De mi is az az Asszonyok?

Az Asszonyok című folyóirat, amely a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének, majd a Magyar Nők Országos Tanácsának képes havilapjaként, illetve a szovjet Rabotnyica magyar nyelvű kiadásaként jelent meg. Az Asszonyok című magyar női sajtótermék története két külön korszakra bontható: az 1945 és 1949 között a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége által kiadott, politikai és szociális feladatokat betöltő hazai lapra, valamint az 1950-es évektől futó, a szovjet Rabotnyica magazin magyar nyelvű kiadására. A háború utáni lap közvetlen szellemi elődje volt az 1949-ben elinduló Nők Lapjának.

Forrás: delmagyar.hu