Tervszerűség, takarékosság, fegyelem: Mórahalom 2020-ban sem torpant meg

Mórahalmon minden megteremthető, amire a családoknak szüksége van

- Az önkormányzatok szempontjából a költségvetés, az éves tervezés alapvetően határozza meg a mozgásterüket. A koronavírus járvány azonban az önkormányzatokat is váratlan helyzet elé állította. Hogyan tudott megbirkózni ezzel a kihívással Mórahalom?
- Egyáltalán nem ismeretlen számunkra ez a helyzet, mert amióta polgármester vagyok, mindig adódtak olyan különleges körülmények, amelyek között helyt kellett állnunk. 94’-ben Bokros Lajos pénzügyminiszter csomagja jelentette a legnagyobb sokkot az önkormányzatok számára. Aztán jöttek a balkáni háborúk, amelyeket határmenti településként mi is megsínylettünk, majd az ezredforduló végén a belvíz okozott olyan károkat, amik itt a Homokhátságon merőben újak voltak. Az elmúlt években a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzettel kellett megbirkóznunk. Mindezek után megtanultam, hogyha a várost életben akarom tudni és az alkalmazkodás feltételeit fent akarom tartani, akkor mindig tartalékokkal kell a költségvetést tervezni. Komoly tartalékokkal. Ezt a tartalékot ahogyan korábban mindig, megképeztük 2020-ban is, ami köszönhető a gazdasági szereplőinknek, a 12 jól prosperáló városi cégnek. Köszönhető volt a mindig takarékosan működő intézményeinknek, és köszönhető volt a városfejlesztő politikánknak is, amelyek olyan fejlesztéseket indukáltak, amelyek komoly költségmegtakarítással jártak.

- Felmérték már az eddigi károkat?
- Vannak a pénz nyelvére jól lefordítható veszteségeink, és vannak olyanok is, amik messze túlmutatnak az anyagi hiányainkon. A válságból való kilábalás egy hosszabb folyamat lesz, és úgy hiszem, hogy csak azoknak sikerül, akik nem adják fel a fejlesztések lehetőségét ezekben a nehéz időkben sem. A város költségvetésében nem maradt észrevétlen a pandémia hatása, hiszen csak a fürdőnk árbevétel kiesése 350-400 millió forint körül mozog. Az adóbevételek kiesése további 150 millió forint mínuszt jelent. Könnyen belátható, hogy romokban heverne a város költségvetése, ha nem lettek volna tartalékaink. Kinyitottuk a hét bő esztendő utáni „magraktárakat” és most ezeket a készleteket éljük föl, és biztosítjuk az újrakezdés lehetőségét. Még egyszer hangsúlyozom: azt tartjuk a leginkább szem előtt, hogy ne torpanjon meg az a folyamatrendszer, amit eddig működtettünk.

- A koronavírus járványra való tekintettel kihirdetett veszélyhelyzet ideje alatt a Képviselő-testület döntési hatáskörét Mórahalom város polgármestere gyakorolta határozatokkal és rendeletekkel. Majd mindenkinek meg kellett húznia a nadrágszíjat, sok család került nehéz helyzetbe. A helyi önkormányzat hogyan tudta segíteni a település lakóit a nehézségek leküzdésében?
- A törvény megengedő volt, bizonyos mértékig mozgásteret biztosított a településeknek a saját, lokálisan érvényes döntések meghozatalára. Mórahalom mindvégig fegyelmezett maradt, az intézkedéseinket a kormány járványügyi stratégiájával összhangban hoztuk meg, ugyanakkor arra is ügyeltünk, hogy minél kevésbé akadályozzuk a település polgárainak mindennapjait. Azt vallom, hogy egy közösségben az egyének - és különösen a családok - felelősségét és a szabadságát minden helyzetben biztosítani kell. Ennek szellemében az intézkedéseink arányosak voltak, csak olyan mértékben akadályoztuk a polgárainkat és a gazdaságunkat, amelyet az adott helyzet megkövetelt. Abban a pillanatban, ahogy enyhíteni lehetett, máris nyitottunk. Ez tavasszal és ősszel is így volt. De arra mindvégig gondosan ügyeltünk, hogy Mórahalom ne lehessen fertőzési gócpont, ne alakulhasson ki olyan járványügyi helyzet, ami majd a későbbi újrakezdést veszélyezteti. Ezzel a stratégiával sikeresen működtünk: amikor tavasszal nagyon sok intézmény bezárt, mi a bölcsődét és az óvodánkat is működtettük. Az volt a célunk, hogy a családokat segítsük abban, hogy minél kisebb veszteséggel éljék túl ezt a nehéz időszakot.

- Mórahalom most már hosszú évek óta biztos pont Magyarország turisztikai térképén. A pandémia-helyzet azonban talán éppen ezt az üzletágat érintette a legérzékenyebben. A szigorító intézkedéseket követően kénytelenek voltak bezárni a magánszálláshelyek, a szállodák, de a város turisztikai és kulturális intézményei – Ezer Év parkja, Aranyszöm rendezvényház, Kolo – sem fogadhatnak vendégeket. Szintén a bezárás sorsára jutott az ebben az évben átadott új uszoda és a város büszkesége, a fürdő is. Már ezek a bevételkiesések is komoly fejfájást okozhattak az önkormányzatnak, ráadásul hiába érkezett a mentőöv kiegészítő turisztikai támogatásként a kormánytól, az idegenforgalomhoz kapcsolódó tervezett adóbevételek is drasztikusan megcsappantak. Hogyan lehetett kezelni ezt a helyzetet?
- A turizmus egy olyan ágazat, amelyik ismerten a legnagyobb veszteségeket szenvedi el. Így azok a települések, akik a turisztikára építették a gazdaságuk egy jelentős részét nehéz helyzetbe kerültek, még úgy is, hogy a kormány mentőövet nyújtott a számukra. Véleményem szerint akkor követünk helyes stratégiát, ha úgy készülünk, hogy a veszélyhelyzet elmúlásával azonnal a korábbi kapacitások mentén lépünk tovább. Nem szándékozunk pandémia korlátos turisztikai fejlesztési programot működtetni, tehát viszünk majd tovább minden stratégiai fejlesztésünket, mintha a pandémia meg sem történt volna.

- Egy 7 éves sportfejlesztési program ért véget az idén, számos új sportlétesítménnyel gazdagodott a város: többek között minden igényt kielégítő sportcsarnok, uszoda és judocsarnok is épült.
- A városvezetés hosszú évek óta előre meghatározott, egymásra épülő tervekben, koncepciókban gondolkodik, így volt ez a sportfejlesztések esetében is. Ennek köszönhető, hogy tíz év alatt a korábban üresen álló Szent János térségből egy igazi sportkomplexum nőtt ki. Elsősorban a magukban tehetséget érző gyerekek számára szeretnénk megfelelő körülményeket és edzéslehetőséget biztosítani, a fejlesztések nem az élsportot szolgálják. Az idén átadott sportuszoda és judo csarnok is térségi igényeket elégít ki.

- Továbbra is a gyógy-és termálvíz a város legfontosabb értéke, valamint az arra épülő turizmus és a mezőgazdaság. Ezeknek az értékeknek a tudatos és szervezett hasznosítására épültek az elmúlt évtizedek fejlesztései. A következő évek projektjeit milyen célok határozzák majd meg?
- Az ipari fejlesztéseink az élelmiszeripar felé fordulnak: kulcsszerepet kap az öntözés, és automatizált zöldségközpontot tervezünk. Regionális hatáskörrel működő ellátási központként tudom elképzelni a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztését. Tovább visszük a vállalkozás-fejlesztésünket: egy olyan inkubátorházat szeretnénk megépíteni, amely az ide települő vállalkozásoknak az automatizálási és digitalizációs fejlesztéseit segíti regionális és határon átnyúló hatáskörrel. A turizmusunkban olyan léptékű kulturális- és egészség turisztikai fejlesztéseket tervezünk, amelyek már a Nyugat-Balkán felé kacsingatnak. A szabadtéri kulturális termékeink esetében sem ismerünk méret korlátokat, olyan produkcióknak ad otthont a város évek óta, amelyek iránt nemcsak a környék lakói mutatnak érdeklődést, de Szabadkától, Kecskemétig, sőt az ország bármely pontjából és Európából is számíthatunk figyelemre.

- Mórahalom rengeteget tett azért, hogy ne csak a Szent Erzsébet Mórahalmi Gyógyfürdő legyen a város fő attrakciója és vonzereje. A város megnyitotta az Ezer Év Parkját, a Kolót, kerékpárutakat épített és a nagyszéksósi bivalygulya is kedvez az aktív turizmusnak. A kultúrára vágyóknak pedig a Patkó Lovas- és Szabadtéri színház kínál izgalmas időtöltést. Mórahalom a régió kulturális- és szabadidős bázisává nőtte ki magát.
- A kulturális turizmusra minden korábbinál nagyobb igény mutatkozik, ugyanis az emberek manapság már élményekre vágynak. A kulturális fejlesztéseinkkel úgy kell léptéket váltanunk, hogy versenyképesek legyünk a nagyobb városok hasonló termékeivel. Nem szabad beszűkült lehetőségekben gondolkoznunk, nem az itt élő 7 ezer főhöz kell mérni a terveinket. A lehetőségeink, a határmentiségünk, az eddig elért eredményeink mind azt támasztják alá, hogy olyan léptékeket kell meghatároznunk, amelyek nem a városunk nagyságrendjéhez kötődnek, hanem annak a követelménynek felelnek meg, hogy bekapcsolódjunk egy regionális, országos vagy éppen európai mértékű városhálózatba.

- A pandémia helyzet árnyékában kevesebb figyelmet kapott a migráció. Pedig különösen az esztendő végén fokozódott a nyomás: a Frontex legfrissebb jelentése szerint 2020 novemberéig kétszer annyi határsértőt tartóztattak fel a határvédelmi egységek a nyugat-balkáni útvonalon, mint egy évvel korábban, ugyanezen időszakában. Mennyire valós probléma most a déli határszakaszon a migráció?
- A migráció egy olyan váratlan helyzet volt, amellyel álmunkban sem gondoltuk, hogy szembe kell majd néznünk. Nem gondoltuk, hogy a világ másik végéből ezrével jelennek meg itt olyan emberek, akik keresztülgyalogolnak rajtunk egy szebb világ reményében, miközben saját jövőképünket szinte reménytelenné teszik. Nekünk az ideiglenes fizikai határzár, a határ védelme és kontrollálása az életet jelentette. Ha a 2015-ben megtapasztalt, napi 5 ezer ember a nap huszonnégy órájában való átvándorlását kellett volna folyamatosan megélnünk, akkor az ennek a városnak a végét jelentette volna. Látjuk, hogy mi történik a Vajdaságban, a határhoz közel fekvő településeken, ahol a migráció most feltorlódik. Addig tudunk perspektivikusan tekinteni a jövőbe, tervezni amíg a fizikai határzár fennmarad.

- Többször kifejtette már, hogy a fejlesztések és beruházások azt a célt is szolgálják, hogy a jövő generációi megtalálják Mórahalmon a kor követelményeinek és igényeinek megfelelő életminőséget. Az elmúlt években, ha lassan is, de gyarapodott a város népessége. Tartható, növelhető ez a folyamat? Hogyan segítik a városban letelepedni szándékozó családokat?
- Nemrégiben közzétettünk egy kérdőívet, hogy megtudjuk, mit gondolnak Mórahalomról azok a családok, akik ide költöztek, illetve azok, akik a közeljövőben szándékoznak letelepedni nálunk. Akik kitöltötték a kérdéssort fontosnak tartották, hogy üzenjenek a városnak. Egyrészt, visszaigazolták azt, hogy helyes úton járunk, másrészt hasznos tanácsokkal is szolgáltak, hogy milyen irányban léphetünk tovább. Fontos a költségvetés, az infrastruktúra, a gazdaság, a geopolitika és minden más, de a legfontosabbak számunkra az itt élő családok. Ha a településen élők elkötelezettek a lakóhelyük iránt, akkor előbb-utóbb minden megteremthető, amire szükségük van. Ez pusztán már csak akarat, tervezés és rengeteg munka kérdése. Meg kell hozzá egészség és szerencse – remélem ezekből sem lesz hiányunk 2021-ben.