A mórahalmi szakképző első diákjai vizsgáztak le

Értékeld!

Rating

Rate now!

Levizsgáztak azok a diákok a mórahalmi szakképzőben, akik olyan iskolába jelentkeztek, ami akkor még fel sem épült. Az igazgatónő a diákoknak és a szülőknek a bizalmat, az egyik szülő pedig a lehetőséget köszönte meg, miközben a fiatalok a konyhában brassóit, Sztroganov-bélszínt, rántott csirkét és krémlevest főztek.

A mórahalmi szakképző, a Szegedi SZC Tóth János Mórahalmi Szakképző Iskola és Garabonciás Kollégium tankonyhájában csütörtök késő délelőtt a szokottnál is nagyobb volt az izgatott nyüzsgés. Az a végzős – az iskola életében első – évfolyam tett gyakorlati és írásbeli vizsgát, amellyel megnyitott az intézmény. Üres telekre jelentkeztek

– A gyerekeknek is mondtam, ők voltak azok a bátrak, akik egy üres telekre jelentkeztek. Az első tanévnyitón még nem volt meg az iskolaépület, ezért az Aranyszöm Rendezvényházban tartottuk az ünnepséget. Akkoriban gyakran úgy éreztem, mintha tánclépésekben haladnánk, kettőt előre, egyet hátra, de aztán 2018 decemberében megtörtént a hivatalos átadó, és az első maroknyi, összesen ötven diákkal elkezdődött az oktatás. Nagy dolog volt az ismeretlenül belénk helyezett bizalom a szülők és a gyerekek részéről is – mesélt az intézmény indulásáról An­­gyalné Kovács Anikó intézményvezető.

Bizalmat szavaztak. Három éve ezek a diákok egy üres telekre jelentkeztek.
Fotók: Török János

Szigorú vizsgabiztosok

Tizenhat diák: hét szakács, két felszolgáló és hét cukrász vizsgázott csütörtök reggel nyolctól. A tételt, azaz egy ételsort négy és fél óra alatt kellett elkészíteni, majd a szigorú, de igazságos vizsgabiztosok kritikusan, szakmai szempontok alapján értékelték az ételeket.

A konyhában előképzettség nélkül nehéz volt megmondani, ki mit csinál éppen, és nem is akartuk zavarni a feszült diákokat. A zentai Pálfi Ádám is a konyhában dolgozott – spárgakrémlevest, brassóit és Gundel-palacsintát kellett készítenie –, az udvaron édesanyja, Bővíz Andrea, a szülői munkaközösség egyedüli aktív vajdasági tagja várta.

– Óriási lehetőség volt ez Ádám számra, mert sajátos ne­velési igényű. Egyik nap hazajött a reklámanyaggal, és annyira kedvet kapott hozzá, hogy azt mondta, anya, szakács leszek – mesélte. Az a szép benne, hogy az iskola alapításakor, már az alapkőletételnél is itt voltunk – folytatta Andrea, aki nem győzte dicsérni az intézményt. Ádámnak a versenyeken való részvétel is hatalmas lehetőség volt.

Ugródeszkát jelentett

– Ahhoz képest, hogy a szerb oktatási rendszer szinte lemondott róla, itt annyira kibontakozott, hogy alig ismertünk rá. Ugródeszkát jelentett neki ez az iskola. Korábban teher és kínlódás volt számára a tanulás. Örülök, hogy az én fiam is lehetőséget kapott és felkarolták. Ez igazán példaértékű. Ha sikerül, marad még a Tóth Jánosban, szeretne érettségizni. Ádám lelkesedése a páromra is átragadt, aki diplomás gyógytornászként iratkozott be az iskolába, és az OKJ-s képzésen tanulta ki a szakácsszakmát ugyanitt – mesélte a büszke édesanya.

Négy és fél óra alatt kellett lefőzni a kihúzott ételsort a csütörtöki vizsgán a mórahalmi szakiskola végzős diákjainak.

1928-ban kezdődött

– Mórahalmon a középfokú oktatás 1928 októberében kezdődött egy mezőgazdasági szakiskolával. Az utolsó évfolyam 2015-ben vizsgázott. Az újrakezdésre 2018-ig kellett várni – nyújtott rövid történeti visszatekintést a Tóth János szakképző intézményvezetője, Angyalné Kovács Anikó.

Forrás: delmagyar.hu