Süteménykultúra magyar módra az Ezer Év Parkjában

A zserbóról, a linzerről, a rigójancsiról és a mórahalmi rózsarétesről is szó volt vasárnap a mórahalmi Ezer Év Parkjában, ahol Süteménykultúra magyar módra címmel volt tárlatvezetés. Fodor István történész érdekes történeteket osztott meg a magyar sütemények létrejöttéről.

Összefonódott a történelem és a gasztronómia a mórahalmi Ezer Év Parkjában, ahol október 23-án különleges ingyenes tárlatvezetéssel várták a látogatókat. A magyar süteményekkel és az azokhoz kapcsolódó történelmi helyszínekkel ismerkedhettek meg Fodor István történész, múzeumpedagógus által, aki a süteménytörténeti út során egy-egy mítoszt és legendát is felidézett.

Szó volt például a zserbóról, melyhez több mítosz is kötődik. Mint megtudtuk, az egyik szerint 1950-ben a Vörösmarty Cukrászda egyik cukrásza találta ki a receptet, míg a másik mítosz szerint Zserbó Emil svájci cukrásztól származik, aki Kugler Henrik meghívására jött Budára, majd az első világháború után szeretett volna valamit tenni az emberekért, így kitalált egy olyan süteményt, melyhez minden hozzávaló megtalálható a háztartásban.

Fodor István beszélt a linzerről is, melyet állítólag Müller Antal, a szabadságharc cukrásza álmodott meg és nevezett el Linzer Rudolf honvédtábornokról, miután megismerte a fogságba került magyar hős történetét, tettét. A történész szerint ennek a legendának valószínűleg semmi köze a valósághoz, hiszen nem is biztos, hogy ez a két ember ismerte egymást, viszont van olyan olyan süteményünk, amelyről pontosan tudjuk, hogy két ember találkozásából született meg. Ez a rigójancsi.

Élt ugyanis egy Rigó János nevű, pákozdi származású, cigány muzsikus családból származó férfi, aki a belga főherceg feleségébe, Ward Klárába szeretett bele, majd össze is házasodott vele. Egyszer egy cukrászdában jártak, amikor az egyik legenda szerint Jancsi felpattant, bement a konyhára és azt mondta a cukrásznak, hogy csináljon valamit, ami olyan színű, mint az ő bőre, és olyan édes, mint az ő babája, míg a másik legenda szerint mindezt az asztalnál ülve egy pincérrel üzentette meg a cukrásznak – avatott be Fodor István.

De szó volt a Rákóczi-túrósról, a mórahalmi rózsarétesről, az Esterházy-tortáról, valamint a dobostortáról is. Utóbbi kapcsán a történész azt mondta, hogy úgy tudni, egy baklövésből született meg, ugyanis a 19. században nem keverték a vajat a cukorral a cukrászok, hanem sózták, azonban Dobos C. József inasa véletlenül a cukorba nyúlt a só helyett, melyet a főnöke észrevett, és ahelyett, hogy kirúgta volna, megtalálta a piaci rést, árusítani kezdte az így készült süteményt. Hozzátette, később mindenki másolni kezdte Dobos C. József süteményét, amit ő megunt, ezért úgy döntött, publikálja a receptet, ezzel pedig szakmailag a legnagyobbak közé emelkedett.

Forrás: delmagyar.hu

Fotó: Sándor Judit/MW