Álló taps, teltház – A szabadság vándoraival elindult a hatodik évad
Grandiózus musicallel indult a mórahalmi Patkó Lovas Színház hatodik évada: A szabadság vándorai majd háromórás játékideje alatt a közönség együtt dúdolta a színészekkel Demjén Ferenc csodálatos dalait, az előadás végén pedig álló tapssal köszönte meg a színészeknek és a lovaknak a nagyszerű előadást. Aki most lemaradt az élményről, még pótolhatja, jövő hét pénteken ismétlés.
A szabadság vándoraival ismét meghódította a a mórahalmi Patkó Lovas Színház közönségének szívét a Nemzeti Lovas Színház: a nézők egy könnyed nyár esti szórakozást kaptak kitűnő minőségben.
A darabban a fikció és a valóság keveredik, egy lovas színház kezdő lépéseiről, az első pofonokról és az első sikerekről szól. Éppen úgy, ahogy a Nemzeti Lovas Színházzal is megtörtént most már több mint egy évtizede. A történet kerek, könnyen érthető, mesél a barátságról, az apa-lánya kapcsolatról, a szerelem lángolásáról és elmúlásáról, az összetartozásról, az emberi értékekről, mégsem a cselekmények sodrása az, ami a nézőket magával ragadja, hanem az ismert Demjén-dalok egymásutánisága. Sokan nőttek fel ezeken a szerzeményeken, százszor-ezerszer hallgattuk ezek a dalokat örömünkben, bánatunkban és ezek az újszerű, friss feldolgozások megdobogtatják mindenki szívét. Ráadásul a remek színészi alakítások mellett a lovak vágtatása, tánca rengeteget ad az élményhez, velük lesz igazán teljes ez a feledhetetlen éjszaka.
Pintér Tibor Jégszíve az előadás csúcsa: a sármos macsó előttünk törik meg, roppan össze a múltból hozott terhek súlyától és a néző majdnem berohan, hogy felemelje és megvigasztalja a földre rogyott, összetört férfit. Csillagos ötös alakítás. Mohácsi Márk ismét bizonyítja, hogy már régen kinőtt mentora árnyékából, lubickol a főszerepben és bár neki a ló áll a legjobban, ezúttal lényegesen kevesebb nyeregben töltött idővel is meghódítja a közönséget. Pápai Kíra érzékenységére nincsenek szavak: egy ponton, amikor a darabban a színház sorsa már-már reménytelennek látszik, elsírja magát. Ahogy énekel, attól pedig mi, nézők könnyezünk. Bányavölgyi Donáta most teljesedik ki igazán, Ilyés Jenifer elképesztően profi intrikus és Papadimitriu Athina, valamint Bencze Sándor jelenléte is erőssége a darabnak.
A szabadság vándorai egy lovas színház megalakulását és a siker felé vezető útját mutatja be. Rengetegszer tesz vallomást az ember és a ló kapcsolatáról, ami a Nemzeti Lovas Színház életében is megkerülhetetlen tényező. Pintér Tibor és csapata időközben a szabadidomítás útjára léptek, A szabadság vándorai az efelé vezető út 1.0-ás állomása. Ha szeretnék látni a fejlődésüket, akkor feltétlenül váltsanak majd jegyet a Szilaj című darabra is, az már a 2.0-ás verzió!
A darabban a fikció és a valóság keveredik, egy lovas színház kezdő lépéseiről, az első pofonokról és az első sikerekről szól. Éppen úgy, ahogy a Nemzeti Lovas Színházzal is megtörtént most már több mint egy évtizede. A történet kerek, könnyen érthető, mesél a barátságról, az apa-lánya kapcsolatról, a szerelem lángolásáról és elmúlásáról, az összetartozásról, az emberi értékekről, mégsem a cselekmények sodrása az, ami a nézőket magával ragadja, hanem az ismert Demjén-dalok egymásutánisága. Sokan nőttek fel ezeken a szerzeményeken, százszor-ezerszer hallgattuk ezek a dalokat örömünkben, bánatunkban és ezek az újszerű, friss feldolgozások megdobogtatják mindenki szívét. Ráadásul a remek színészi alakítások mellett a lovak vágtatása, tánca rengeteget ad az élményhez, velük lesz igazán teljes ez a feledhetetlen éjszaka.
Pintér Tibor Jégszíve az előadás csúcsa: a sármos macsó előttünk törik meg, roppan össze a múltból hozott terhek súlyától és a néző majdnem berohan, hogy felemelje és megvigasztalja a földre rogyott, összetört férfit. Csillagos ötös alakítás. Mohácsi Márk ismét bizonyítja, hogy már régen kinőtt mentora árnyékából, lubickol a főszerepben és bár neki a ló áll a legjobban, ezúttal lényegesen kevesebb nyeregben töltött idővel is meghódítja a közönséget. Pápai Kíra érzékenységére nincsenek szavak: egy ponton, amikor a darabban a színház sorsa már-már reménytelennek látszik, elsírja magát. Ahogy énekel, attól pedig mi, nézők könnyezünk. Bányavölgyi Donáta most teljesedik ki igazán, Ilyés Jenifer elképesztően profi intrikus és Papadimitriu Athina, valamint Bencze Sándor jelenléte is erőssége a darabnak.
A szabadság vándorai egy lovas színház megalakulását és a siker felé vezető útját mutatja be. Rengetegszer tesz vallomást az ember és a ló kapcsolatáról, ami a Nemzeti Lovas Színház életében is megkerülhetetlen tényező. Pintér Tibor és csapata időközben a szabadidomítás útjára léptek, A szabadság vándorai az efelé vezető út 1.0-ás állomása. Ha szeretnék látni a fejlődésüket, akkor feltétlenül váltsanak majd jegyet a Szilaj című darabra is, az már a 2.0-ás verzió!
