Egyre többen választják a szakképzést

 Egy új iskola megalapítása, egy vadonatúj iskolaépület átadása jelentős és meglehetősen ritka esemény, de emellett rengeteg felújításról, fejlesztésről is hallunk a Szegedi Szakképzési Centrum iskoláinak háza tájáról. Angyalné Kovács Anikó főigazgatót kérdezte a delmagyar.hu az új iskoláról és a szakképzés helyzetéről.

Mi történik most az új iskola falai között?

A decemberi épületátadást követően beköltözött az oktatás az ideiglenes helyről, január első felében pedig a gyermekek is birtokba vették a vadonatúj iskolát. Ma már a lehető legjobb körülmények közt zajlanak a tanórák, mi pedig büszkeséggel vegyes örömmel nézzük az új szakképző iskolát.

A Szegedi Szakképzési Centrum Tóth János Mórahalmi Szakképző Iskolája főépülete

Ez az iskolaépítés mennyiben tekinthető szimbolikusnak a szakképzés helyzetére vonatkozóan?

A szakképzés folyamatosan fejlődik és vele együtt a szakmák is változnak. Az új igényeknek meg kell felelnünk, nem csak a szakmák tekintetében, hanem új szakképző iskolák építésével is. Ma már evidens, hogy nem képzünk lámpagyújtogatókat, hiszen ez a szakma már a múlté és előbb utóbb sok más, ma még divatos szakma is ennek sorsára jut. Ezek helyén új, most még nem, vagy nem ebben a formában létező szakmák alakulnak ki és mi a szegedi Centrumban, különösen figyelünk arra, hogy lépést tartsunk a fejlődéssel. Több új szakma tervének kidolgozása nálunk született meg elsőként, mint például a szerelt burkolat építő vagy az izometriás csőszerelő.

Szegeden az elmúlt három és fél év alatt közel másfélszeresére emelkedett azoknak a tanulóknak a száma, akik szakképzésbe járnak. Az emelkedés meghatározó részét a felnőttek teszik ki, így ebből is látszik, hogy egyre többen gondolják úgy, hogy szakmát szerezzenek vagy akár pályát módosítsanak.

Ezek szerint egyre inkább előtérbe kerül, hogy valaki egy életpálya alatt többféle szakmát, illetve többféle végzettséget is megszerezzen?

Pontosan. Akár a szüleink, akár az idősebb generációk esetében is az számított értéknek, ha valaki 20 évesen elkezdte a pályáját egy munkahelyen és később onnan is ment nyugdíjba.

Ez a klasszikus gondolkodás terjedt el a köztudatban is. A világ azonban gyorsuló ütemben változik, ha valaki megszerez egy végzettséget, később más kihívást kereshet magának, másrészről pedig, valljuk be, ma már egyre kevésbé szeretjük a kötöttségeket. Ettől nem vagyunk kevésbé hűséges vagy értékes emberek az előző generációkhoz képest, csupán a változó világban változik az ember egyéni életpályája is. Körülbelül 5-7 év az az intervallum, amit valaki eltölt egy munkahelyen, és persze ott is fejlődni szeretne. Az előrelépéshez azonban sok esetben tanulni is kell.

Egy cukrász végzettséget egy felnőtt 2 év alatt, a fiatalabb korosztály 3 év alatt szerezhet meg magának. Ezt követően akár egy év alatt szakács végzettséget is lehet szerezni, az új rendszerben már teljesen ingyen. Néhány év múlva ezt követheti a pincér szakma, amit - az alapképzettség esetén - szintén 1 év alatt lehet elsajátítani. Ha pedig felmerül közben az igény, akkor 2 év alatt ezekre a szakmákra egy érettségit is rá lehet tromfolni. Így tehát gyakorlatilag a vendéglátás területét érintő összes szakmát megtanulhatja valaki, ingyen és nem is túl hosszú idő alatt.



Angyalné Kovács Anikó, a Szegedi Szakképzési Centrum főigazgatója

A Centrumnál tehát lehetőség van arra, hogy valaki képzését egész életpályája során végig menedzselje? Ha valaki megszerez egy szakmát, de az adott szakma megszűnik vagy átalakul, akkor ezeket a változásokat le tudja követni a Centrum képzésein keresztül?

Mindenképpen. A változás felgyorsulásával egyre fontosabbá válik az úgynevezett élethosszig tartó tanulás. A Centrumban folyamatosan figyeljük a szakmák és a munkaerőpiac változásait, és reagálunk is rá, de az OKJ-s képzések rendszerét is felülvizsgálják időről-időre. Akár teljesen új terület, akár ráépülő képzés, a Centrum mindig képben van.

Ha az ember az esztergályos szakmát hallja, rögtön egy kék köpenyes, kissé olajszagú, szemüveges „szaki" jelenik meg előtte. Mennyire változnak a klasszikus szakmák és mennyire tolódnak el az informatika irányába?

Az ember akaratlanul is tele van berögzült sztereotípiákkal, mint például, hogy egy nyomdában ólom van, zakatol a gép, szaga is van, sőt még mérgező is lehet! Pedig ma már egy nyomdaipari munka irodai körülmények között zajlik. De ugyanez igaz a „forgácsolós szakmákra" is, hiszen a mai CNC gépek úgy néznek ki, hogy egy zárt térben, üvegablakon keresztül tudjuk követni a gép munkáját, amit nekünk magunknak kell programozni. Nem kell azt gondolnunk, hogy „poros" vagy „egészségtelen" szakmáról van szó. Egy autószerelő keze ugyan olajos lesz egyes munkafolyamatoktól, de ez sem úgy működik, mint régen, hiszen sok esetben először számítógépre csatlakoztatják az autót és úgy keresik meg az adott problémát. Egyre inkább a gépek végzik helyettünk a munkát.

A jó fizikumot követelő hegesztő szakmánál is látjuk, hogy a nagyobb cégeknél már hegesztő robotok végzik a feladatokat, így a hegesztőnek már nem csak ahhoz kell értenie, hogy hogyan tartsa megfelelően a könyökét, hanem ahhoz is, hogyan irányítsa a robotkart, ami helyette összehegeszti az adott munkadarabokat.
Tehát egyre több szakma esetében van szükség alapvető informatikai kompetenciákra.


A folyamatos változásokkal egy olyan nagy szervezet, mint a Centrum, hogyan tud lépést tartani?

12 szakképző iskolával rendelkező szervezetként széles kínálattal tudunk rugalmas, egymásra épülő lehetőségeket kínálni. A Centrumnak közel kétezer jól működő kapcsolata van a városban és a város körül tevékenykedő vállalatokkal, kisebb cégekkel, illetve az egyetemmel. Ezeknek a szervezeteknek elemi érdeke, hogy a legújabb technológiákat alkalmazva biztosítsanak gyakorlati képző helyet tanulóinknak. De nem szeretnénk itt megállni, minden iskolában van egy úgynevezett gyakorlati oktatás vezető, akinek az a feladata, hogy az adott iskola és az iskolához kapcsolódó gazdálkodó szervezetek kapcsolatrendszerét menedzselje, új kapcsolatokat alakítson ki.

Ezek a kapcsolatok arra is garanciát jelentenek, hogy a tanulóink a képzési időtartam alatt bekövetkező technológiai változásokat „élesben" is követni tudják.

Mennyire jellemző az, hogy egy tanuló már az iskolaévek alatt kialakít egy olyan kapcsolatot valamelyik céggel, ami később akár munkahelyet is biztosít számára?

Itt, Szegeden, nagyon sok szférában munkaerő-hiány van. Az építőipari szakmában – egyébként a többi szakmához hasonlóan - a gyerekeket már a tanulmányaik befejezése előtt akár 1 évvel elviszik a cégek, hiszen aki jól teljesített a szakmai gyakorlaton, biztosan kap lehetőséget.
Ebben a témában született egy kutatás is, ami egyértelműen kimutatta, hogy a munkaadók 96%-a azokat a diákokat alkalmazta szívesen, akik korábban tanulószerződéssel náluk töltötték gyakorlati idejüket. A tanulószerződés a duális képzés egyik fontos része, hiszen beleszámít a szolgálati évekbe és a diákok pénzt is kapnak a cégektől gyakorlatuk idején. Az iskolai évek alatt szerzett kapcsolatok tehát nagy valószínűséggel később munkavállalói kapcsolatokká avanzsálódnak.

Ma egy szakmával milyen életszínvonalat lehet elérni? Milyen életpálya állhat a végzősök előtt?

Azt, hogy az ember milyen életpályát fut be, nagyban befolyásolja a belső motiváció. Ma már egy középfokú végzettséggel rendelkező fiatal kezdő fizetése bruttó 200.000 forint körül van, ami persze szakmafüggő. Azonban van olyan diákunk, aki a végzettsége megszerzését követő egy év után havonta közel 1 millió forintot vitt haza. Jól teljesített, megvolt az a bizonyos belső motivációja és már a középiskolás évek alatt is jó kapcsolatokat épített ki magának, így nagyon hamar egyéni vállalkozóvá tudott válni. A jó életszínvonal elérésének lehetősége tehát mindenki számára adott a szakképzésben, csak élni kell vele.